Az endometriózis elnevezés az „endometrium” szóból származik, ami a méh belső felszínét borító nyálkahártyát jelöli. Az endometriózis krónikus betegség, ami a legtöbb nőnél nem gyógyítható, csupán kontroll alatt tartható. Endometriózis esetén a méh belső felszínét borító méhnyálkahártyához nagyon hasonló szövet található a méhen kívül. Ezek az endometrikus szövetek és sejtek általában a hasüregben helyezkednek el leggyakrabban a nemi szerveken és azok közvetlen közelében fordulnak elő pl.: petefészekben, petevezetőben, méhnyaknál, hüvelynél. Ritkán előfordulnak ilyen szövetek távolabb eső helyeken is, mint pl. a tüdő és a máj. Ezek a szövetek a menstruációs ciklusok alatt hasonlóan viselkednek, mint a méhen belül elhelyezkedő endometrium. Vagyis, amikor a menstruáció zajlik, a méhen kívüli endometrikus szövetnél is vérzés következik be, de a vér nem tud távozni a szervezetből. Az egymást követő menstruációs ciklusok alatt az endometrikus sejtek elszaporodnak, ciszták majd belső szervek közötti összenövések alakulhatnak ki. Az endometriózissal küzdő nők körében a leggyakoribb panasz a fájdalom. A fájdalom többféle formában jelentkezhet: fájdalmas menstruáció (dysmenorrhea), fájdalommal járó szexuális élet (dyspareunia), krónikus medencei fájdalom, fájdalom vizeletürítéskor, fájdalom székletürítéskor, krónikus fáradtság. Az endometriózis legtipikusabb három velejárója az endometrikus triád: dyspareunia, dysmenorrhea, és a meddőség.

Forrás: Vercellini (2009), Denny (2004), De Graaff és mtsai (2013)